Szűcs Ágoston István írta:

 

A szándékom az, hogy a múlt eseményiről való ismereteim segítségével támogassam "A Hazáért éltek, haltak tagja" ismereteinek bővítését.

 

Egy rövid történelmi ismertetővel kezdeném:

 

A kommunisták 1945. évben történt hatalomra jutását követően, megkezdték hazánk keresztény nemzeti gondolkodású embereinek módszeres irtását. 

 

Erre a legalkalmasabb lehetőség volt a koncepciós perek sokasága (1945-1956.). A perek során sok ártatlan magyar honfitársunk halt vértanú halált. A börtönökben megkínzott sok fiatal férfiak és nők közül, a Jó Isten akaratából voltak akik túlélték ezt a szörnyű poklot. A börtön évek alatt megismerhették és együtt raboskodtak a sok kivégzett bajtársaikkal. Már a börtönben megfogadták, hogy szabadulásukat követően nem hagyják ártatlanul kivégzett bajtársaik emlékét elenyészni, illetve a törvénysértő ítéleteket (hazaárulás, kémkedés, összeesküvés, stb.) fenntartani.

 

Az életben maradt volt rabok, a Politikai Elítéltek Közössége PEK egyesületet hozták létre, mely segítségével valósítják meg a méltó megemlékezéseket, a volt börtönök látogatását, emlékezésül emléktáblák állítását, koszorúzásokat, stb.. A kommunisták pribékei a kivégzetteket rákoskeresztúri temető 298 sz. parcellájába legtöbbször tömegsírba hányták be, jeltelen sírokba. A hozzátartozók nem kaptak engedélyt a sírok látogatására. Ha valaki mégis igyekezet az emlékezés virágát oda csempészni azt lovas rendőrök kergették el. A megalázott és rendkívül elhanyagolt 298 parcellát a PEK közössége, a nehézségek leküzdésével és sok munka árán méltó hősi síremlék hellyé alakította át. A kommunista ügyintézők elleni közel tízéves harc legsikeresebb győzelme a MEMENTÓ emlékmű. Minden évben szeptember 25-én van a koszorúzás.

 

A PEK elnöke vitéz Fehérvári István.

 

A google-ban a "Politikai Elítéltek Közössége" beírását követően lehetőség nyílik végig követni a PEK programjait, melyekre lehetőség van csatlakozni.

Csatoltan megküldöm a MEMENTÓ emlékműnél 2009. szeptember 25-én mondott ünnepi beszédet, melyet egy volt elítélt mondott el.

 

Őszinte tisztelettel és szeretettel,

 

Szűcs Ágoston István

 

 

 

Memento Emlékmű

 

 

 

Beszéd a Mementónál

 

Írta: Nyírfás Dezső
2009. szeptember 25. péntek

Tisztelettel köszöntöm Önöket a Politikai Elítéltek Közössége nevében.
Ez a 10 évvel ezelőtt felállított emlékmű a magyar ellenállás hőseire, és mártírjaira kíván emlékeztetni még akkor is, amikor mi, a kor még élő tanúi már nem leszünk. Emlékeztetni fog, mert „a kő marad, a kő marad.”

 

Magyar ellenállás?

 

Kérem, ízelgessék ezt a kifejezést magukban. Magyar ellenállás. Hova-tovább még a literátus emberek is többet tudnak a francia, az orosz, az olasz, lengyel ellenállásról, amit ezek a népek tanúsítottak a németek megszállókkal szemben, mint arról, amit a magyar nemzet tanúsított a szovjet megszállókkal szemben. Vajon van-e ez az ellenállás annyira méltó az emlékezetre, mint a hősi 1956-os forradalom. Úgy gondolom, hogy igen. A hősök vére, akikre itt emlékezünk táplálta azt a talajt, amiből 56 virága kinyílhatott. A 1945-ben a legyőzött országba érkező szovjetek és kiszolgálóik ellenségként jöttek, és eszerint viselkedtek a megszállt, meghódított országban és ráadásul magukat felszabadítónak hívták. A nemzet által áhított demokráciát elhazudták, és elvárták, hogy az emberek higgyenek nekik. Az uralom, amit bevezettek már bevált recept szerint működött. Hogy is szól ez a recept? Kérem, hallgassák meg, és hasonlítsák össze azzal, amit maguk körül láttak, látnak.
„Romboljatok le az ellenséges országban mindent, ami jó. Keverjétek az uralkodó rétegek képviselőit bűnös vállalkozásokba, ássátok alá tekintélyüket: nyilvánosan szégyenítsétek meg őket polgártársaik előtt. Használjátok fel a legaljasabb és legocsmányabb emberek munkáját. Zavarjátok minden eszközzel a nemzeti kormányzat tevékenységét. Szítsatok egyenetlenséget és viszályt az ország polgárai között. Uszítsátok a fiatalokat az öregek ellen. Romboljátok le a hadsereg felszerelését, ellátását, rendjét. Ábrándítsátok ki őket az ősi hagyományokból és az Istenekből. Legyetek nagylelkűek az ajánlatok és ajándékok dolgában, ha híreket és bűntársakat akartok vásárolni. Helyezzetek el mindenütt titkos hírszerzőket. Ne takarékoskodjatok se pénzzel, se ígéretekkel, mert nagy lesz a kamatja.”
Ezt a receptet Krisztus előtt 500 évvel élő Szun-csu nevű kínai filozófus, hadvezér fogalmazta meg. Az természetes, hogy sokan és hamar belátták, hogy mi történik körülöttük, mi történik a nemzettel, az országgal és természetes módon igyekeztek ellenállni.
A motivációjuk nem csak a hazaszeretet, a neveltetésük volt, hanem az is, hogy felismerték a szavak hamisságát. Megértették, hogy Magyarországon nem csak a javak elkobzása, elrablása, hanem a szavaink, fogalmaink ellopása is elkezdődött és máig is tart. A megszálló seregnek, amelyik ráadásul nem is viselkedett barátságosan, hálálkodni kellett a leigázásért, a megalázások sokaságáért. Magam Szombathelyen éltem akkoriban. Abban a városban egy egész szovjet tankhadosztály állomásozott. A város hosszú éveken át volt kénytelen elviselni meglehetősen kényelmetlen jelenlétüket. Gondoljanak csak bele, hogy mit érezhetett az a fiatalember, akinek anyját, húgát, nővérét, vagy szerelmesét a szeme láttára erőszakoltak meg, még csak nem is az alkoholt bódult frontkatonák, hanem a megszálló hadsereg évek óta ott állomásozó idegen katonái, a gazemberek hatalmát biztosítók, akiknek még hálásnak is kellett a nemzetnek lennie azért, hogy jelen voltak. Természetes, hogy felhorgadt a fiúkban a harag, az ellenállás. A kulcsszó az ellenállás!
Akiknek nevei itt, és sok más helyen, mind egy pokoli rendszer áldozatai vannak megidézve, ők gyakorlatilag nemzeti ellenállás hősei, akikhez hasonlókat minden országban a legnagyobb tisztelettel emlegetnek, akikre büszkék, akikről könyveket írtak és filmekkel lelkesítették a nemzet ifjúságát. Mi tudjuk, hogy ennek a szegény országnak alig volt olyan városa, faluja, ahol nem szervezkedtek az ellenállók, általában tapasztalatlanul, és eszköztelenül naivul. Hagy éljek egy példával: Egy Fagyejev nevű orosz Író megírta egy ellenálló, fiatal társaságnak történetét. Az „Ifjú gárda.” címmel. Az, hogy a könyvben olvasható történet mennyire igaz, azt nem tudom, mert azt olvastam a műről, hogy Sztálin utasítására az írónak öt alkalommal kellett módosítani a történetet. Mégis, a végül magyar fordításban megjelent mű alkalmas volt arra, hogy akik olvasták a könyvet, Oleg Kosevoj példáján fellelkesülve szervezkedjenek az orosz megszállók ellen, ahogy a könyvbeli orosz fiúk tették a németek ellen.
Miért álltak legtöbbször még ideológiai alapok nélkül is sokan csupán a tapasztalatuk alapján, az egyre nyilvánvalóbban látszó, valójában megszállók és kiszolgálóik, tehát a nemzet ellenségei ellen? Átélték nem csak nagy ipartelepek vagyonának elhurcolását, hanem a kis vállalkozások államosítás néven történő elrablását, a mezőgazdaság tönkretételét, amit az álságos földosztás után következő, kényszerű szövetkezéssel valósítottak meg. Tapasztalták, hogy a háború magyar hőseit háborús bűnösökként üldözik, elítélik, meggyilkolják. Hogy elnémítják, üldözik az őket nem kiszolgáló értelmiséget, és a politikai ellenzéket.
Egyszerű falusi emberek, diákok, fiatal munkások, papok, tanítók gondolták, hogy tenniük kell valamit az ellen a hatalom, és az ellen a méreg ellen, amit a sajtó, a propaganda, a hatalmi szó, az anyagi függőség kényszere árasztott el, és fertőzte a nemzet társadalmát. Gondoljanak csak az imént idézet Szun-Csura. Pontosan azt a receptet követték a hatalom birtokosai, és akik ezt felismerték, tudták, hogy az ellenség által alkalmazott módszerről volt szó, tehát igyekezetek ellenállni. Róluk emlékezünk most.
Azokra a hősökre, akiknek a nevei itt az emlékművön, és a 298. 301. temetői parcellákban és még számtalan helyen az országban olvashatók, akiket elfelejtenünk bűn lenne, akiknek tetteiről megfeledkeznünk nem szabad, és akiknek tetteiről újra és újra be kell számolnunk, hogy gyermekeink és unokáink tudjanak róluk, és büszkék lehessenek rájuk.
Sajnos, mindig akadtak Júdások is, akik a megszokott 30 ezüstért, vagy félelemből, megalkuvásból elárulták őket. Voltak bírák, akik vállalták, hogy kimondják rájuk a halálos ítéleteket. Azt is tudjuk, hogy a börtön, és kínzások is öltek embereket, halálukhoz még a bírósági színjátékokra sem volt szükség.
Ezen az emlékművön olvasható a halálra ítélt és kivégzett Matók Leó neve. Egy röpcédulán, amit az ABG szervezkedés több dunántúli városban terjesztett, az ő következő négysoros verse állt: „A földgolyó akárhogy fordul, örök hír lesz e gyáva korbúl, van még becsület, van marok, vannak még bátor magyarok!”
Ennek a versnek van máig is érvényes üzenete.
Egy alkalommal, ennél az emlékműnél utaltam arra, hogy nekünk, megvénült, megfáradt embereknek, amíg élünk még van dolgunk ezen a világon.
Valaki később szemrehányóan kérdezte tőlem: Mit akarunk még tőlünk? Mi megtettük a magunkét! Mit válaszolhattam volna? Azt mondtam, hogy a haza és szabadság szeretete nem megy nyugdíjba. Pontosan az a dolgunk, mint ennek az emlékműnek itt. Nem a szenvedésről, a sérelmekről kell beszélnünk, hanem küzdelemről, nem a rabságról, hanem a szabadságszeretetről, nem az áldozatról, hanem kötelesség-teljesítésről. Ezekre kell emlékeztetni, ezeket kell tanítani, ezekről példákkal szolgálni.

 

Mi más lehetne fogyó éveink tennivalója, mint ez. Végezetül, hagy mondjam József Attilával: „Ez a mi munkánk, és nem is kevés!”

 

Nyirfás Dezső
Politikai Elítéltek Közössége
Budapest, 2009. szeptember 25. péntek

 

 

 

2009. szeptember 18-án Sólyom László - köztársasági elnök - beszédet mondott a magyar Politikai Elítéltek Közössége által tartott megemlékezésen a Memento-emlékműnél, melyet az 1945-1956 közötti nemzeti ellenállásban részt vett és kivégzett hazafiak emlékére állítottak.

 

 

 

 

 

Oldal: Memento Emlékmű
Magyar Hősök - A Hazáért éltek, haltak - Magyar Hazafiak - © 2008 - 2024 - magyarhosok.hupont.hu

Ingyen honlap és ingyen honlap között óriási különbségek vannak, íme a második: ingyen honlap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat