Magyar Hősök

A Hazáért éltek, haltak - Magyar Hazafiak - Főprofil 1945-1956. közötti időszak és 1956., Múltunk, jelenünk: magyar történelmi események, Emlékművek

A magyarok kereszténysége
 
A magyarság ősi leletei egyértelmûen mutatják, hogy õseink keresztények voltak (keresztény üzenetet hordoz például a 7200 éves tatárlaki amulett felirata). Szent István királyunk korában a magyar keresztények – köztük a Táltos papok is – a katolikus (a latin szó jelentése: egyetemes) egyházba léptek be.

A Táltos papok a Napban, majd Jézus urunk e világra jövetelét követõen Jézusban tisztelték Istent. Vallották a természet elemeinek erejét és az egyisten
séget az Atyában, Anyában és a Fiú Istenben, Jézusban. Egyetemes hitvallásukat, katolikusságukat nem különböztették meg, nem voltak például budai katolikusok vagy dunántúli katolikusok. Ezt azért kell hangsúlyozni, mert voltak olyanok, akik kisajátították maguknak a katolikus szó használatát, gondoljunk csak a bizánci vagy római katolicizmusra. Persze rögtön felmerül a kérdés, hogyan lehet a katolikusság – vagyis egyetemesség- római, illetve bizánci, hiszen ez olyan, mintha azt mondanánk, hogy budapesti világbéke. Nos, ahogy a mellékelt példa és a történelem mutatja, ez is lehetséges. . .
A Táltosok keresztényi módon valamennyien támogatták az univerzális, egyetemes katolikus vallást. A magyar Árpád-házi királyok nem csupán apostoli követõk voltak, hanem egyenes ágbéli apostol királyok, akiket istenfiúi minõséggel illettek nemcsak a krónikák, hanem maga a pápa is. Az Árpád-házi magyar királyok – és mivel a király és a nemzet egy, így a nemzet is – Jézus követõi és hagyományának õrzõi voltak. Királyaink, papjaink, valamint szentjeink nemcsak beszéltek Isten országáról, de élték és cselekedték is. Gyógyítottak, halottakat támasztottak fel (Szent István, Szent Margit, Szent Kinga), vizet fakasztottak és hegyeket mozgattak meg (Szent László). Közvetítették az egyetemes emberi értékeket a nemzet, és azon keresztül más
népek felé, haláluk után pedig temetkezési helyeikrõl még nagyobb gyógyító és csodás erõ sugárzott ki, mint amit életükben árasztottak.
A magyar királyokat – Szent Lászlót, IV. Bélát, Kun Lászlót, Mátyást Táltos király névvel illeti a hagyomány, Mátyás király papjait, a pálosokat fehéreknek és Táltosoknak mondták. Magyarországon a szellemi tevékenységet soha nem üldözték, sõt a legszentebb cselekedetek forrásának és eszközének ismerték el. Az energiák ismerete, a lelkiség és a szellemiség folyamatos ápolása adott erõt nemzetünknek a jézusi küldetéstudat kiteljesítésében.

Werbõczy István Hármaskönyvében (Tri parti tum) mindez nyomon követhetõ, mégis sokan megpróbálják elhitetni nemzetünkkel, hogy katolikus
ságunkat, kereszténységünket kaptuk valahonnan – akár Rómától, akár Bizánctól -,’ holott errõl szó sincs!
A Tripartitumban (36. Czim) Werbõczy azt is leírja, hogy Magyarországon vannak nem keresztény emberek, olyanok, akik Jézusban nem hisznek, ezeknek eskütételkor más szöveget kell mondaniuk, mint a Jézus-hitû magyar embereknek. A szöveg a következõképpen hangzik: “Annak az eskünek mintája, melyet a zsidóknak a keresztények ellenében kell tenniük”. Ez is azt mutatja, hogy országunkban nem volt vallási kényszer, sõt a magyarok mindig elfogadták más népek vallási meggyõzõdését is.
Mátyás király halálát követõen azonban megfigyelhetõ, hogy õsi erõnket adó keresztény hitünket, õsi mentalitásunkat zsidó-keresztény mentalitásra
kötelezték (hiszen történelminek nevezett egyházaink – római katolikus, görög katolikus, református… – is zsidó-keresztény egyházak, nem az Újtestamentum, hanem az Ótestamentum igéin nyugszanak. Az Ótestamentum eszmeiségének alapja Káin és Ábel (ugyanúgy, ahogy az indoeurópai világképé Romulus és Rémus). Káin önmaga elsõségét és elõrejutását csak úgy tudja elképzelni, ha saját testvérét is megöli (Romulus ugyanezt teszi Rémusszal).

Ósi mitológiánk testvérpárja – Nimród két fia, Hunor és Magor – egy egészen más programot hordoz magában, amelynek alapelve, hogy az erõsebb segítse a gyengébbet. Ók már ezekben az õsi idõkben az Új-testamentum elõképét mintázzák meg, amelynek egyik legfõbb parancsa: “szeressétek egymást”! Az Ótestamentum mottója: “szemet szemért, fogat fogért”, az Újtestamenturné ennek éppen ellenkezõje: “szeresd még az ellenségedet is”! Sajnos ezt a parancsot egy Judeo-keresztény és egy indoeurópai eszmeiségben felnövekvõ civilizáció a mai napig nem volt képes megérteni.


A magyar nemzet és hitvallás soha senkit sem kötelezett õsisége feladására, hiszen tudta, hogy ebben van a nemzet ereje. Még ma is vannak nemzetek, melyek saját hitüket, erkölcsi rendjüket igyekeznek nemzetünkkel elfogadtatni, õk viszont a mi õsi hitünkbõl, erõnkbõl, erkölcsiségünkbõl nem kívánnak töltekezni, sõt elmarasztalandónak tartanak bennünket, ha hozzájuk hasonló módon ragaszkodunk õsiségünkhöz, a jézusi bizonyságtételek lelki és szellemi hagyatékához. Eretnekként bélyegzik azt, aki a nemzet több ezer éves lelkiségét, vallását, Jézusba vetett hitét hirdeti, és – Jézus cselekedeteit õrizve – megcselekszi.
“Történelem elõtti” katolikus egyházunk magyar lelkiségû hagyatékát hordozzák napjainkban is a Táltosok cselekedeteit tudók, békésen szemlélve más
hitben és lelkiségben élõ szellemtársainkat, embertársainkat itt a Földön.



hungar.gportal.hu/magyarno.com
 
374544_437871166287063_1790818990_n.jpg
 
1803_437871156287064_251748866_n.jpg
 
644415_437871162953730_1948604364_n.jpg

 

lehelker4.jpg

Mit jelképez a kereszt?

Kereszt, kereszténység, keresztelni

Miért kell keresztet állítani karácsony előtt?

Alább Ungváry Zsolt publicistának a beszéde olvasható, melyet a Jobbik adventi keresztállításán mondott el az újbudai Móricz Zsigmond körtéren.

Sokan újra és újra felteszik a kérdést: karácsonykor miért keresztet állítanak? Ők a keresztet kizárólag a húsvéti ünnepkörre korlátoznák. (Vagy még arra sem…) Mások ebben valami fájdalmasat, a kivégzés eszközét látják. Bennünk viszont – és talán mi is számítunk egy kicsit ebben az országban – az otthonosság érzetét kelti; számunkra fontos mindaz, amit jelent, minket ez vesz körül az otthonunk falán, a templomban, a gyerekeink iskolájában.

Vannak szavak, színek, képek, szimbólumok, amiktől belső melegség, öröm önt el bennünket. Ilyen az, ha meghalljuk a Himnuszt, ha meglátjuk a magyar címert, a piros-fehér-zöld trikolórt vagy a Turul nemzetség vörös-ezüst sávozású zászlaját. És ilyen a kereszt is. Én szeretem a keresztet. Emlékszem, mekkora élmény volt, amikor először pillantottam meg a sziklakápolna tetejére helyezett, kivilágított keresztet a Gellérthegy oldalában, az éjszakai Budapesten.

A kereszt nem mint Jézus kivégzésének eszköze született meg jelképként, hanem ősidők óta napszimbólum is. Az ókori keleten az Istent a napban tisztelték, tehát a kereszt jele évezredekkel Krisztus születése előtt ugyanúgy a Mindenható jelenvalóságát hirdette, mint ma. A magyar nyelvben hihetetlenül gazdagon és pontosan a kereszt szóban benne van – az európai nyelvekben talán egyetlenként – a keresztel és keresztény szavunk is. Ezért ha valaki a keresztre pillant, a kereszt szót kimondja magában, önkéntelenül hozzáérzi a „keresztelni”-t, az újjászületést. És beleérzi a keresztényt is, a Krisztus-követőt. S noha Krisztust legtöbbször a kereszten, a halál pillanatában ábrázolják, a keresztből asszociált kereszténységről nem a halál, hanem az élet, az örök élet, a szeretet jut eszünkbe.

Vannak, akiket zavar a kereszt. Akik száműznék a közterekről, az iskolákból, közintézményekből. Szívük szerint az otthonunkból is. Félnek tőle? Megvetik? Pedig mi félnivaló lehet a kereszttől, hiszen amit jelent, az nem más, mint a közénk jött Isten, a szeretet, az önfeláldozás, a jóság. Aki lerombolná a kereszteket, az nem szereti az Istent, a szívében gyűlölet, önzés és gonoszság van.

Aki követni akar engem, mondja Jézus, annak fel kell vennie a keresztjét; ebben tehát a vállalás is benne van. Manapság ennek talán kiemelt jelentősége van. És mindjárt el is gondolkodhatunk azon: mekkora a mi szenvedésünk Jézus szenvedéséhez képest? Itt az autók, az áruval zsúfolt boltok, a gyorséttermek, könyvesboltok között nem mérhetők a mi nehézségeink Krisztus szenvedéséhez. És ha arra gondolunk, mennyi igazságtalanság történik a világban velünk keresztényekkel és velünk magyarokkal, hány gazember éli világát büntetlenül, sőt jólétben és hatalom birtokában, gondoljunk arra, hogy ez az igazságtalanság eltörpül amellett, ami Jézussal történt: az Isten fiaként, a jóság és szeretet megtestesítőjeként jött közénk. És mi történt vele? Elfogták, megkínozták és kivégezték.

A mi életünkben a nehézségek igazából lelkiek. Panaszkodunk erre-arra, de többségünk nem éhezik és nem fázik, az anyagi javakat tekintve elképesztő gazdagságban élünk száz, kétszáz, ötszáz évvel ezelőtt élt felmenőinkhez képest. Mégis, ők aligha voltak ennyien depressziósak, mint mi. És angol vécé, autó, televízió, számítógép, internet és McDonald’s híján is valószínűleg boldogabbak voltak, mint mi, itt a huszonegyedik század első évtizedében.

A baj ugyanis nem az anyagi javakkal, nem a gazdasági vagy pénzügyi válsággal van, hanem a lelkekkel. A GDP, az export adatok, a forintárfolyam nem tudja megmutatni, hogyan érezzük magunkat, és önmagában nem tesz boldoggá. A boldogság képességét a lelkünkben kell megtalálnunk, és ebben segíthet nekünk Jézus. Ezért a karácsonyi vásári forgatagban nem mementóként vagy elrettentésként állnak ezek a keresztek, hanem a remény szimbólumaként. Hogy lássuk: válságok jönnek-mennek, kormányok jönnek-mennek, de ő itt van közöttünk kétezer éve, és velünk is marad a világ végéig.

Ungváry Zsolt írása

(jobbik.hu)

forrás: http://kuruc.info/r/7/51269/

A Jobbik hagyományosan az adventi időszakban kettőskereszteket állít országszerte, hogy felhívja a magyarok figyelmét a karácsonyi ünnep valódi értelmére. Idén minden eddiginél több helyszínen és nagy érdeklődés mellett állítják fel a keresztény szimbólumot. Tudósítóink ezúttal a Moszkva-téri és a Móricz Zsigmond körtéri keresztállításokon jártak.
/A fenti összeállítást készítette Magyar Hunor/

2010.03.31.
A Jobbik és a kereszténység (Morvai és Vona levele)

Vona Gábor levelet intézett a Osztie Zoltán atyához, Morvai Krisztina ugyanabban a témában pedig dr. Tarjányi Zoltánnak.

"Valljuk, hogy nemzetünk erkölcsi megerősödése csak a krisztusi tanításon alapulhat, és ehhez a magunk eszközeivel politikai pártként hozzá is akarunk járulni. (...) számunkra a nemzeti identitás és a kereszténység egymástól szét nem választható fogalmak."
Morvai Krisztina nyílt levele dr. Tarjányi Zoltánnak, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Erkölcsteológia Tanszékének vezetőjének:

Tisztelt Professzor Úr!

Engedje meg, hogy bemutatkozzam, Morvai Krisztina vagyok, a Jobbik európai parlamenti képviselője és államfőjelöltje. Tanár úr talán emlékszik rám, hiszen néhány évvel ezelőtt az Ön intézményében, a Pázmány Katolikus Egyetem Hittudományi Karán szereztem katolikus hitoktatói diplomát, a négyéves levelező tagozatos képzésen. Ezúton is hálásan köszönöm Önnek és professzor társainak azt a sok kiváló előadást és szép élményt, amit az egyetemi évek alatt nyújtottak nekem és évfolyamtársaimnak. Noha háromgyerekes édesanyaként és egyetemi docensként furcsa volt újra iskolapadban ülni és vizsgákon izgulni, soha egy percre sem bántam meg, hogy ebbe a „nagy fába vágtam a fejszémet”. Úgy érzem, hogy mind jogászi, mind politikusi munkám során komoly hasznát vettem a hitről, vallásról, kereszténységről a „Pázmány-teológián” tanult ismereteimnek.

Most azonban olyan helyzetbe kerültem, hogy kénytelen vagyok e nyílt levélben Professzor Úrnak mint a Katolikus Egyház morális tanításának egyik legavatottabb ismerőjének tanácsát kérni, a következő ügyben. A Magyar Hírlap című napilap mai számának címlapján Osztie Zoltán katolikus pap fényképe látható, a háttérben a feszülettel. A cikk címében Zoltán atya így nyilatkozik: „Keresztény ember nem szavaz a Jobbikra”. Az interjú szövegében pedig -egyebek mellett - ez olvasható: "…a Vona Gábor által vezetett politikai erő nem európai, nem szalonképes a keresztény kultúrkörben, ezért keresztény embernek nem elfogadható – jelentette ki lapunknak adott interjújában." (t.i.Osztie atya).

Tisztelettel kérdezem Professzor Urat: összhangban van-e az Egyház tanításával és a papságra vonatkozó morális kötelmekkel, hogy valaki így nyilatkozzon egy olyan párttal kapcsolatban, amelynek egyébként 15%-os támogatottsága volt az európai parlamenti választáson, s háromfős delegációnk van az EP-ben? Összeegyeztethető-e a papi hivatásra vonatkozó etikai normákkal, hogy valaki – papi ruhában, a feszület előtt – ilyenfajta kvázi tilalmat fogalmaz meg a keresztény hívek számára, mintegy rájuk kényszerítve saját, személyes politikai meggyőződését? Ebből adódik következő kérdésem: bűnös és gyarló ember vagyok, de kereszténynek vallom magam. S igenis a Jobbikra, az új erőre fogok szavazni. Mi lesz a sorsom? Elkárhozok? Nem fogom ugyanis meggyónni ezt a döntésemet, sőt, egyenesen büszke vagyok rá. S diplomás hitoktatóként – a legnagyobb tisztelet mellett – ellentmondok Osztie atyának, s azt mondom keresztény testvéreimnek: olvassák el a Jobbik Radikális változás című programját (
www.jobbik.hu/program), győződjenek meg róla, hogy az minden vonatkozásban összhangban van a keresztény elvekkel, s szavazzanak a Jobbikra!

Nagyhét van. Mindannyian felidézzük az utolsó vacsora emlékét. Azt is, amikor Jézus Krisztus lehajolt a tanítványokhoz, és megmosta a lábukat. Úgy gondolom, hogy ez nekünk, keresztény politikusoknak mélyen megszívlelendő üzenet. Legalább két fontos eleme van. Az egyik: az embertársaink iránti alázat kötelezettsége. A másik: Jézus, amikor lehajolt és megmosta a gyarló, bűnös ember lábát, s felnézett rá, nemcsak alázatos volt vele, de „fel is emelte”. Azt üzente gesztusával: méltóságod van, értékes vagy, fontos vagy, szeretetre méltó vagy. Küldetésed van ezen a földön. Jó, hogy vagy.

Nekünk, keresztény politikusoknak az a legfőbb feladatunk, hogy Krisztus tanítványaiként ezt éreztessük az emberekkel. Ez az, amiben igen komoly mulasztásaik és tartozásaik vannak a magyar politikusoknak. Különösen azoknak, akik magukat kereszténynek vallják.

Köszönöm, hogy mint egykori tanárommal, megoszthattam Önnel politikusi hitvallásomat. Várom, hogy kérdéseimre választ kapjak Öntől.

A feltámadás hitében kívánok Önnek kegyelmekben gazdag húsvétot, keresztényi szeretettel

Morvai Krisztina
a Jobbik államfőjelöltje

 

 

Vona Gábr levele Osztie atyához:

Sajnálom, hogy ennek a levélnek meg kell születnie, hiszen atyára úgy tekintettem mindig, mint az Egyház egyik legtisztességesebb és a közéletben leginkább tisztán látó szolgájára. Talán Zoltán atya is emlékszik, hogy 2001-ben az ELTE hallgatójaként én szerveztem azt a konferenciát, amelynek címe Kereszténység és közélet volt, és amelyen előadóként a KÉSZ vezetőjeként Ön is szerepelt. Aztán több személyes találkozás után én szerveztem meg a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége első egyetemi szervezetét, amelynek alapító elnökévé választottak. Milyen nagy dolog volt az is, amikor a Jobbik és a KÉSZ akkoriban együttműködési megállapodást kötött. Hogy ezt tető alá hoztam, arra most is nagyon büszke vagyok. Szép emlék, hiszen Zoltán atya nagyon értékes gondolatokat osztott meg velünk, fiatal egyetemistákkal a keresztény emberek közéleti szerepvállalásáról, a bátorságról, hogy a Szentírás tanítását a politikában nekünk, keresztényeknek kell megjeleníteni, mert ha nem, akkor mások és mást fognak képviselni helyettünk. Ezek a szavak azóta is a fülemben csengenek, és útravalóul szolgálnak a mai napig.

Ugye Zoltán atya arra is emlékszik, amikor 2002-ben a választási kampány idején a KÉSZ nevében én szerveztem gyertyás demonstrációt az MSZP székháza elé. Az ellen tiltakoztunk, hogy szocialista fiatalok hangrögzítőkkel járták a templomokat. Több ezer ember tiltakozott ott velünk. Ez is milyen gyönyörű emlék! Zoltán atya! Sem én, sem a Jobbik nem változott meg. Mi ugyanazt az utat járjuk azóta is. Az én akkori és mostani nyilatkozataim bármikor egymás mellé tehetők. Tetteinket nem a gyűlölet irányítja, ahogy azt Zoltán atya mondja, csupán féltjük a hazánkat, a családjainkat, a gyermekeink jövőjét, és erről nemcsak beszélünk, hanem tenni is próbálunk valamit, ami az erőnkből telik. A Jobbiknak kezdetektől fogva ugyanaz az Alapító Nyilatkozata. Hagy idézzek ebből egy bekezdést:

„Valljuk, hogy nemzetünk erkölcsi megerősödése csak a krisztusi tanításon alapulhat, és ehhez a magunk eszközeivel politikai pártként hozzá is akarunk járulni. Ebben a megújulásban kiemelt szerep hárul keresztény közösségeinkre, egyházainkra, amelyek évszázadok óta, jóban és rosszban egyaránt bizonyították, hogy nemzetünk végső lelki, szellemi és kulturális bázisául szolgálnak. Számunkra a nemzeti identitás és a kereszténység egymástól szét nem választható fogalmak.”

Egy-egy nyilatkozat előtt egy ilyen felelős közéleti és egyházi vezetőnek, mint amilyen Zoltán atya, érdemes lett volna a választási programunkat elolvasni. Talán jogosan várható el részünkről, hogy olyan súlyos kijelentések előtt, amiket Zoltán atya tett a Jobbikra, konkrétan idézte volna, mi is, amiért szélsőségesek és keresztényellenesek vagyunk.

Zoltán atya, biztos, hogy átgondolt nyilatkozatot tett? A Jobbik vagy a Fidesz programja védené meg a magyar földet? A Jobbik vagy a Fidesz programja vezetné be a hit- vagy erkölcstant? A Jobbik vagy a Fidesz programja védené a médiából sugárzó értéktelen mocsoktól az ifjúságot? A Jobbik vagy a Fidesz programja szeretné a politikusok által az elmúlt húsz évben titkosított hazugságokat nyilvánosságra hozni? És a kérdéseket hosszasan sorolhatnám.

Egyszer a Jóisten színe előtt mindannyian felelünk majd. Mi, jobbikosok és a többiek is. Felelünk tetteinkért, szavainkért, életünkért. Az igazság, hogy ki hová tartozik, ott úgyis kiderül. Addig mi, jobbikosok tesszük a dolgunkat, alázattal és reménnyel a magyar feltámadásban. Istenbe vetett hittel elviselve azokat a valóban gyűlölködő és aljas hazugságokat és támadásokat, amelyeket például az a napilap közöl, amelynek Zoltán atya nyilatkozott. A Jóisten furcsa dramaturg, hiszen az az újságíró, aki az interjút készítette, az ifjúsági szervezeti időkben még szintén Jobbik-tag volt. Gondolom, ő is és Zoltán atya is megemlítette, milyen istentelen szerkesztés folyik a lapnál. Kár, hogy ez az interjúból kimaradt.

Szebb jövőt kérve a Jóistentől:

Vona Gábor
a Jobbik elnöke

(Jobbik.hu)

(Szent Korona Rádió)
forrás:
http://szentkoronaradio.com/publicisztika/2010_03_31_jobbik-es-a-keresztenyseg

Weblap látogatottság számláló:

Mai: 122
Tegnapi: 102
Heti: 932
Havi: 2 923
Össz.: 455 172

Látogatottság növelés
  |     |     |  
Oldal: Kereszt, kereszténység, keresztelni
Magyar Hősök - © 2008 - 2018 - magyarhosok.hupont.hu

Ingyen honlap és ingyen honlap között óriási különbségek vannak, íme a második: ingyen honlap

Adatvédelmi Nyilatkozat

A HuPont.hu ingyen honlap látogatók száma jelen pillanatban:


▲   Itt: zrínyi ilona munkács várában - Vatera.hu
X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »