Hétfő délelőtt avatták fel a kiszombori születésű vitéz Szűcs József honvéd alezredes, katona vívómester emléktábláját a Dózsa György Általános Iskolában. A felavatás előtt beszédet mondott Szűcs József fia, Szűcs Ágoston is.
A megjelenteket Szegvári Ernőné köszöntötte az iskola tornatermében. Köszöntőjében kiemelte: Szűcs József, Kiszombor szülöttje kiváló katonatiszt, elismert vívómester, és a kommunizmus áldozata is egyben, továbbá köszönetet mondott Máday Norbertnek, a Magyar Szablyavívó Iskola alapítójának, hogy megismerhették történetét.
– Állítson a tábla emléket Szűcs Józsefnek szülőfalujában, és legyen örök mementója életútjának, mely példát mutathat a következő nemzedékeknek kitartásról, fegyelemről, hazaszeretetről, a helytállásról! – hangsúlyozta a polgármester.
Ezt követően Máday Norbert beszédében az emlékezésről és az emlékeztetésről szólt, felidézte, hogy Szűcs József egész életében betartotta azt a tanítást, hogy „a hazáért mindhalálig!”, továbbá kiemelte érdemeit, Borsody Lászlóval való kapcsolatát, és a korszakot, amely Szűcs József szenvedését és halálát okozta. Hangsúlyozta: ennek az emléktábla-avatónak a politikához semmi köze; egy apához van köze, egy hős katonatiszthez van köze, egy vívómesterhez van köze.
– És utoljára említem, ami számomra a legkedvesebb: Szűcs Józsefet, mint apát. Apám nekem is volt, és önöknek is. És ül itt egy férfi, aki soha nem tudta elmesélni apjának az első szerelmét, születésnapra soha nem találhatta meg az édesapját sehol, semelyik szobában, mert megölték. Névnapra nem kapott soha semmit, amikor a suliba mentek a szülők a többiekért, neki nem volt apja, aki menjen érte, mert megölték. Háromszor rúgták ki az iskolából, mert az apja osztályellenség volt. Én elsősorban most ezért a fiúért jöttem beszélni. Gondolják el, úgy élni egy életet, hogy soha nem találkozhattál az apáddal, és a fél életed végigszenveded azért, amiért egy normális országban ez az ember hős, itt pedig bűnös. Azt hiszem ez a fiú fog most önökhöz beszélni, nagy figyelemmel hallgassák! – hívta fel a figyelmet Máday Norbert.
– Nagyon megindító számomra önök előtt beszélni, hiszen születésem óta úgy őrzöm édesapám emlékét, hogy személyesen sosem találkozhattam vele – árulta el Szűcs Ágoston, aki betekintést engedett családja történetébe: hogy hogyan is halt meg édesapja testvére, Vilmos a második világháborúban, és hogy édesapja miként végezte munkáját és a sportot. Szólt pedagógiai kvalitásáról is, továbbá elmondta, hogy 1949 februárjában elhurcolták, majd hazaárulás és kémkedés vádjával halálraítélték: 1950-ben, a húsvéti böjt időszakában, április elsején 43 évesen öt társával kivégezték, akasztás által. Mint elmondta, az életben maradt társak meséltek neki, hogy bátran szembenéztek, „a hazáért mindhalálig!” kiáltással. Kiemelte: bár személyesen nem ismerhette, sok erőt adott számára, hogy apja képes volt embernek lenni az embertelen helyzetben.
Szabóné Vígh Erzsébet igazgató a gyerekekhez szólt; beszédében a sportról osztott meg gondolatok, és arról, hogyan is tehet valaki a sportban nagy dolgokat. Hangsúlyozta a kard szimbólumának fontosságát, a sport alakulásáról, a sportszemléletről is szólt, továbbá Borsody Lászlót, és tanítványát, Vitéz Szűcs Józsefet is kiemelte ennek kapcsán.
Ezt követően felavatták Vitéz Szűcs József emléktábláját, a résztvevők elhelyezték koszorúikat és az emlékezés virágait, majd bemutatót tartott a Magyar Szablyavívó Iskola, végül megtekintették A Magyar Kard Géniusza című filmet.