IN MEMORIAM: ONESTYÁK LÁSZLÓ /ÖCSI/
(1938-1958)
1938-ban született Pázmándon, nyolcgyermekes család legfiatalabb tagjaként. Édesapja segédmunkás, édesanyja háztartásbeli volt. 6 általános iskolai osztály elvégzése után 1952-től egyéves szerszámköszörűs tanfolyamot végzett a Beloiannisz gyárban, majd még fél évig ott dolgozott, amikor racionalizálás címén elbocsátották, Ekkor a Kertészeti Kutató Intézetbe került segédmunkásnak. Ezt követően a Budafoki Zománcgyárban és az Albertfalvai Vegyigyárban dolgozott. Az I. kerületi Corvin téren lakott.
Már az októberi harcok kezdetétől csatlakozott Wágner István ("Göndör") csoportjához. Mindvégig szakaszparancsnok volt, a novemberi ellenállásban is részt vett.
1957. április 26-án letartóztatták, és mindkét bíróság a legsúlyosabb büntetést szabta ki rá. 1958. november 22-én kivégezték.
Forrás: "Onestyák László és társai" BFL 5652/57, Eörsi László: Ferencváros 1956, 1956-os Intézet, 1997.
Az utolsó vacsora
Varga József, megemlékezése: "Éntőlem is ötöt vittek el, a zárkából a halálba. Első egy nagyon jó testvérem volt, az Onestyák László, egy kis gyári munkás. Szerencsétlennek az volt a bűne, hogy kilógott a dióverője a köpenye alól. Merthogy a puska hosszú volt, ő meg kicsi. Lefényképezték, halált kapott. Pont grízes tésztát ettünk és jött az őr - ismerte ezt a Lacit - és kijöttek a könnyei az őrnek. Rendes ember volt, hiába volt kommunista vagy párttag! Hogy ilyen embert kell kikísérnie akasztásra a zárkából! Grízes tésztát ettünk és a kanállal mutatta a Laci, hogy csak nem zerkli? Így vagányosan, pestiesen: - Nem kötél? - Mondta a Laci bácsi - így hívták azt az őrt -, hogy de igen. Jött két pribék, fölkapták. Vékony kis gyerek volt, nem is érte a lába a földet, úgy vitték. Nem lehetett nagyon utána nézni, csak éppen: - Jól van Lacikám, megbosszuljuk, ha életben maradunk! - Mindig ez volt: - Emlékezzetek meg rólunk! - vagy - Bosszuljátok meg!"
A megemlékező összeállítást készítette: Kazinczy Tímea