Magyar Hősök - A Hazáért éltek, haltak - Magyar Hazafiak

Dózsa György-féle parasztháború

A Magyar parasztháború vagy Dózsa György-féle parasztháború egy mindössze néhány hónapig tartó (1514. április - július), de annál véresebb megmozdulás volt Magyarország területén. A Bakócz Tamás esztergomi érsek által a törökök ellen összehívott paraszti keresztes sereg a háború beszüntetése és a korábbi kizsákmányolás miatt a saját nemessége ellen fordult. A felkelés vezére Dózsa György székely katona volt.

Dózsa-féle parasztháború, 1514. máj.-júl.: a magyar történelem legnagyobb parasztfelkelése. - Kirobbanására X. Leó 1513. IX. 3: kiadott, s a török elleni keresztes sereg toborzására hívó bullájának 1514. IV. 9-i budai kihirdetése adott lehetőséget. A sereg toborzására Bakócz Tamás bíb. mint p. legátus adott utasítást. A rendkívüli társad. feszültségek láttán Bakócz a toborzást V. 15: leállította, a fölkelés kirobbanását azonban már nem lehetett megakadályozni. A fölkelés okát a régebbi és a marxista tört-írás a parasztság elviselhetetlen elnyomásában látta, vsz. azonban, hogy a parasztságot társad. emelkedésének (mely elsősorban a mezővárosok keretein belül zajlott le) a földesurak részéről megkísérelt erőszakos visszaszorítása keserítette el, s így ez volt a ~ kirobbanásának távolabbi oka. A ~, melynek vezére IV. 24-től a székely vitézből nemessé emelt Dózsa György volt, V. 18: Békésen kapta meg a toborzást betiltó bullát. Dózsa nem engedelmeskedett; seregébe fogadta a környékbeli kereszteseket. V. 22: a váradi táborban összegyűltek Lőrinc váradi szerz. vezetésével legyőzték a Pöstyényi Gergely ppi adm. vezette nemesi sereget, V. 23: Báthori István temesi ispán és Csáky Miklós csanádi pp. hadai Apátfalvánál (Csanád vm.) szétverték a keresztesek Balogh István deák vezette előhadát; Bornemissza János budai várnagy megkísérelte föloszlatni a pesti táborban maradtakat. V. 24: II. Ulászló és Bakócz betiltotta a keresztes hadjárat folytatását; a parasztok fölgyújtották a Jaksicsok nagylaki várát, melyben a nemesek apátfalvi győzelmüket ünnepelték. V. 28: Dózsa Nagylakon a fogoly nemesekkel együtt karóba húzatta Csáky pp-öt; serege a Maros mentén 2 oszlopban K-re indult, s elfoglalta Arad, Csálya, Zádorlak Arad vm. várakat. VI. 1: a pesti keresztes táborbeliek letették a fegyvert. VI. 5: a Márton pap vezette Eger környéki hadak legyőzték a Bebek János vezette nemeseket. Dózsa csapatai VI. 6: bevették Lippa, VI. 11: pedig Solymos várát. Jelentős hadműveleteket folytattak Bihar vm-ben, ahol VI. közepén a Nagyvárad mellett ütközetben legyőzték a nemesi csapatokat, és Székelyhidat is elfoglalták. A Mo. különböző részeire kiterjedő ~t a Hont vm-től Zemplén vm-ig terjedő ter-en ismerjük legjobban; VI. 10. után Pásztónál, majd Debrőnél arattak először sikereket a nemesi csapatok. Vsz., hogy a fölkelők Erdélyt akarták megszállni, de erre már nem volt lehetőség, mert Szapolyai János erdélyi vajda csapatait összevonva ezt lehetetlenné tette. Ezután fordult Dózsa Temesvár ellen, amit VI. 13: ostromolni kezdett. Föltehető, hogy Dózsa D-Mo-on akart egy tart. méretű ter-et meghódítani. A Báthori István temesi főkapitány által védett Temesvár ostroma elhúzódott. Az ostrommal egy időben ÉNy felé, Erdély irányába és Ny felé is nyomultak előre felkelő seregek. Kemény harcok folytak Bácskában és a Szerémségben, ahol VI: Bánmonostor, Titel, Pétervárad, Szalánkemén, Karom várát foglalták el a parasztok, majd a temesvári táborba igyekezvén VII. elején Becse (Torontál vm.), Cseri és Csák (Temes vm.) várait is. A fölkelés átcsapott a Dunántúlra is: parasztmozg-ak voltak Sopron és Győr vm-ben. A Tolna vm. keresztesek, akiket egy szerz. vezetett, Anyavárnál VI. végén letették a fegyvert Hédervári Ferenc nemesi hadai előtt. Súlyos harcok folytak Erdélyben, ahol a keresztesek vezére egy Lőrinc nevű, talán egykori ferences szerz. volt. A nemesség fokozatosan összeszedte erőit, és kisebb helyi sikerek után - Bornemissza János csapatai a nándorfehérvári őrséggel fölszámolták Derzsinél (Bács vm.) Pogány Benedek, Hajszentlőrincnél (Bodrog vm.) Borbás pap paraszttáborát, a nemesek visszafoglalták Váradot - Szapolyai János erdélyi vajda Temesvár fölmentésére induló serege a város közelében döntő vereséget mért Dózsa seregére, amely VII. 15: letette a fegyvert. A sebesült Dózsa György és alvezérei - közöttük öccse, Gergely - Szapolyai kezére kerültek. A temesvári csata után a többi hadszíntéren is vereség várt a felkelők seregeire. VII. 10: (Mészáros) Lőrinc kereszteseit Kolozsvárnál, VII. végén Biharnál, Nagy Antalét VII. 13: Perleknél (Bács vm.) győzték le, s VII. végén a Délvidéken és a Bakonyban is befejeződtek a harcok. Dózsát és alvezéreit Szapolyai rendkívüli kegyetlenséggel végeztette ki. Hasonló sors várt Erdélyben a bihari (Mészáros) Lőrinc papra (nem azonos a ceglédi Lőrinc pappal!). - A levert fölkelés vezetői a Dózsa-fivéreken kívül: Lőrinc ceglédi és Ambrus dévaványai plnos, Balogh István deák, a nemesi rangú Nagy Antal, a talán egykori ferences bihari (Mészáros) Lőrinc és Kecskés Tamás plnosok. A mezővárosi és falusi papság jobbágyszármazású volt, s azok, akik közülük a fölkelők közé álltak, a fölkelés ideológusaivá váltak. A ~ eszmeisége 3 elemből alakult ki: 1. a székely jogok elemei; 2. a Bakócz által kihirdetett p. bullában megadott kiváltságok; 3. a ferences r. forradalmi szárnyának eretnekség felé hajló eszmevilága. Eszmerendszerük vallásos töltésű, a feudális rend lerombolására összpontosít, de a jövőt illetőleg alig van programja. - A ~ ösztönös, sikertelen kísérlet volt a feltörekvő jobbágyság visszaszorításának kivédésére. A fölkelés leverése után a nemesség ugyancsak sikertelen rohamot intézett a feltörekvő jobbágyság társad. és gazd. tönkretételére. E kettős kudarcnak két maradandó következménye volt: az egyik az 1514-es bosszúálló törv-ek, s velük Werbőczy Hármaskönyve, a másik Mo. anyagi erejének további csökkenése. A ~ és az 1526-os mohácsi katasztrófa között közvetlen összefüggés nem mutatható ki. A parasztság lefegyverzése nem valósult meg, parasztokat a következő években is hívtak be katonának. Vsz. egy nagyobb tömegű paraszthad jelenléte sem lett volna képes a török mohácsi győzelmét megakadályozni. B.A.

Márki Sándor: Dózsa György. Bp., 1913. - Hadtört. Közlem. 1914. - Társadalomtud. 1926. (Mályusz Elemér: Az 1514. évi jobbágyháború okai) - Szabó 1948. - Valóság 1972/11. (Szűcs Jenő: A parasztháború ideológiája) - Barta-Fekete Nagy 1973. - Mo. tört. kron. I:334.

forrás: http://lexikon.katolikus.hu/D/D%C3%B3zsa-f%C3%A9le%20paraszth%C3%A1bor%C3%BA.html