Magyar Hősök - A Hazáért éltek, haltak - Magyar Hazafiak
Főprofil: 1945-1956. közötti időszak és 1956., Múltunk, jelenünk: magyar történelmi események, ősi hitünk, vallásunk, emlékművek
Weboldal bejelentése
Szabálysértő honlap?
Kérünk, jelentsd be!
Ügyfélszolgálat
Február 25.
A Kommunizmus Áldozatainak Emléknapja
Február 25.
A Kommunizmus Áldozatainak Emléknapja
A Kommunizmus Áldozatainak Emléknapja
A kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapja (szokásos említése: A Kommunizmus Áldozatainak Emléknapja) megtartását a Magyar Köztársaság Országgyűlésének 2000. június 13-án elfogadott 58/2000. (VI. 16.) sz. határozata rendelte el. Ennek értelmében a középfokú oktatási intézményekben minden év február 25-én tartják a Kommunizmus Áldozatainak Emléknapját, annak emlékére, hogy Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt (FKGP) főtitkárát 1947-ben ezen a napon jogellenesen letartóztatták és a Szovjetunióba hurcolták.
2010.02.25.
Ma van a kommunizmus áldozatainak emléknapja
Az Országgyűlés 2000. június 13-án elfogadott határozata értelmében minden év február 25-én tartják a kommunizmus áldozatainak emléknapját.
Kovács Béla
1947. február 25-én Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt főtitkárát a megszálló szovjet katonai hatóságok, a hódítók jogán letartóztatták és a Szovjetunióba hurcolták, ahol nyolc kemény évet töltött fogságban, s ezzel a döntésükkel is bebizonyítva a politikai demokráciával szembeni megvetésüket, hiszen egy megválasztott magyar parlamenti képviselőt vetettek alá az oly sokak által megismert bolseviki-szovjet önkénynek.
Kovács Béla
A második világháború során közel 700 ezer magyar állampolgár került szovjet fogságba. Sorsukról a történelemkönyvek többnyire hallgatnak. A hatalomgyakorlók 1945-től kezdve évtizedeken át azt a hamis látszatot keltették, hogy szovjet fogságba csak harci cselekmények közben elfogott katonák kerültek, akiket azonban a szovjetek még a békekötés előtt nagylelkűen hazaszállítottak; és az iskolákban is, természetesen így tanították.
Valójában az a tény, hogy a foglyok mintegy harmada kényszermunkára hurcolt civil volt, és nagy számban vittek koholt vádak alapján elítélteket és zártak a GULAG táboraiba (Государстеннй Уголовий Лагерь - Állami Büntető Tábor) másféle, sokszor csak személyes indokok alapján letartóztatott magyarokat, ami sokaknak a pokol tornácát jelentette. A hadifoglyokat és a civil internáltakat évekig dolgoztatták kényszermunkában a Szovjetunió munkatáboraiban. Azt mondták nekik, hogy „a fasiszta magyar hadsereg” által lerombolt javakat kell munkájukkal pótolni és ezzel „engesztelést” nyerniük. Az utolsó nagyobb fogolyszállítmányok csak 1955-ben (!) érkeztek haza, majd később egy-egy magányos, ismeretlen okból továbbmarasztalt személy térhetett haza, akikről természetesen a kommunista sajtó ekkor is cinkosan hallgatott.
Az utolsó magyar hadifogoly, Toma András kálváriája közismert. Ő csak 2000-ben térhetett haza szülőföldjére – 3 évre rá meghalni egy szovjet elmegyógyintézetből. Tény az is, hogy a mostoha bánásmód és életkörülmények következtében a kiszállítás során, a gyűjtő-, tranzit- és a kényszermunkatáborokban több mint 200 ezer magyar állampolgár lelte halálát. Sokan jeltelen sírokban nyugszanak mai napig is - Oroszországtól, Kazahsztánig, a bolsevik birodalom valamelyik tábora közelében, egy jeltelen temetőben a több ezer közül.
Ezt a tény szeretik cáfolni egyes, a bukott rendszerhez pszichológiai okokból mai napig is hű pártkáderek, akiknek legjellemzőbb figurája Horn Gyula unokahúga, Havas Szófia, regnáló szocialista országgyűlési képviselő.
Emlékük védelmét sokadszorra is megtagadta a magyar országgyűlés, amikor a legutolsó ülésükön az erre vonatkozó javaslatot a szocialista többség leszavazta; bár Gyurcsány, levitézlett, bukott miniszterelnök – frakciójával ellentétesen – mégis megszavazta, Székesfehérvár szocialista polgármesterével együtt.
Emlékezzünk hát kegyelettel az elhunyt áldozatokra! Áldjuk azoknak emlékét, akik Istenhez és nemzetünkhöz való hűségükkel és kitartásukkal példáink lehetnek egyéni szenvedésükben! Adjunk hálát azért, hogy mi ismerhetjük a békesség útját, törődhetünk az Isten félelmével, s járhatunk a Honszeretet útján!
Nyugodjanak Békében!
(Szent Korona Rádió)
forrás: http://szentkoronaradio.com/belfold/2010_02_25_ma-van-a-kommunizmus-aldozatainak-emleknapja
2010.02.25.
A kommunizmus áldozatainak emléknapja - 2010. február 25.
A második világháború során közel 700 ezer magyar állampolgár került szovjet fogságba. Sorsukról a történelemkönyvek többnyire hallgatnak. A hatalomgyakorlók 1945-től kezdve évtizedeken át azt a hamis látszatot keltették, hogy szovjet fogságba csak harci cselekmények közben elfogott katonák kerültek, akiket azonban a szovjetek még a békekötés előtt nagylelkűen hazaszállítottak; és az iskolákban is, természetesen így tanították.
Valójában az a tény, hogy a foglyok mintegy harmada kényszermunkára hurcolt civil volt, és nagy számban vittek koholt vádak alapján elítélteket és zártak a GULAG táboraiba (Государстеннй Уголовий Лагерь - Állami Büntető Tábor) másféle, sokszor csak személyes indokok alapján letartóztatott magyarokat, ami sokaknak a pokol tornácát jelentette. A hadifoglyokat és a civil internáltakat évekig dolgoztatták kényszermunkában a Szovjetunió munkatáboraiban. Azt mondták nekik, hogy „a fasiszta magyar hadsereg” által lerombolt javakat kell munkájukkal pótolni és ezzel „engesztelést” nyerniük. Az utolsó nagyobb fogolyszállítmányok csak 1955-ben (!) érkeztek haza, majd később egy-egy magányos, ismeretlen okból továbbmarasztalt személy térhetett haza, akikről természetesen a kommunista sajtó ekkor is cinkosan hallgatott.
Az utolsó magyar hadifogoly, Toma András kálváriája közismert. Ő csak 2000-ben térhetett haza szülőföldjére – 3 évre rá meghalni egy szovjet elmegyógyintézetből. Tény az is, hogy a mostoha bánásmód és életkörülmények következtében a kiszállítás során, a gyűjtő-, tranzit- és a kényszermunkatáborokban több mint 200 ezer magyar állampolgár lelte halálát. Sokan jeltelen sírokban nyugszanak mai napig is - Oroszországtól, Kazahsztánig, a bolsevik birodalom valamelyik tábora közelében, egy jeltelen temetőben a több ezer közül.
Ezt a tény szeretik cáfolni egyes, a bukott rendszerhez pszichológiai okokból mai napig is hű pártkáderek, akiknek legjellemzőbb figurája Horn Gyula unokahúga, Havas Szófia, regnáló szocialista országgyűlési képviselő.
Emlékük védelmét sokadszorra is megtagadta a magyar országgyűlés, amikor a legutolsó ülésükön az erre vonatkozó javaslatot a szocialista többség leszavazta; bár Gyurcsány, levitézlett, bukott miniszterelnök – frakciójával ellentétesen – mégis megszavazta, Székesfehérvár szocialista polgármesterével együtt.
Emlékezzünk hát kegyelettel az elhunyt áldozatokra! Áldjuk azoknak emlékét, akik Istenhez és nemzetünkhöz való hűségükkel és kitartásukkal példáink lehetnek egyéni szenvedésükben! Adjunk hálát azért, hogy mi ismerhetjük a békesség útját, törődhetünk az Isten félelmével, s járhatunk a Honszeretet útján!
Nyugodjanak Békében!
(Szent Korona Rádió)
forrás: http://szentkoronaradio.com/belfold/2010_02_25_ma-van-a-kommunizmus-aldozatainak-emleknapja
2010.02.25.
A kommunizmus áldozatainak emléknapja - 2010. február 25.
Murányi Levente
A francia forradalomban vált először jól láthatóvá az emberiség erkölcsi hanyatlását elindító erők munkája. Ez a hanyatlás a huszadik század elejére érkezett olyan mélységekbe, hogy megvalósulhatott a kommunizmus.
Nehéz meghatározni, hol van az a pont az időben, ameddig hanyatlásról, majd kommunizmusról beszélhetünk. Azt viszont biztosan tudható, hogy hazánkban az első világháború idején jelentek meg az első fertőző gócai ennek az átkos ideológiának.
A francia forradalmat kitervelő majd lefolytató, a kommunizmust szervező háttérerő szinte mindenhol megjelenik a világon, és majd’ mindenhol megtalálta a maga partnereit.
Ez történt nálunk is.
Károlyi Mihály, a beteges gróf, és a rátelepült nemzetidegen csőcselék patkányai - kihasználva a háborús helyzetet - hazánkra támadtak. Elfoglalták az ország fővárosát, vörös rongyokba öltöztették, szétverték a Magyar Királyság állami struktúráját és hadseregét.
A Lenin-fiúk ölték, rabolták a magyart szerte a hazában, miközben ártó lehetőséget teremtettek Trianon rabló gazembereinek.
Ha nincs Horthy Miklós és derék katonái, talán ma nincs magyar haza.
1945 után nemzetünknek ismét szembesülnie kellett a kommunizmus rémtetteivel. A országgyűlés legnagyobb nemzeti frakciójának vezetőjét, Kovács Bélát 1947. február 25-én letartóztatták. Evvel a gyalázatos tettel és a Vörös Hadsereg hordáinak szuronyaival szétverték a még működő magyar demokráciát.
Kezdetét vette a negyvenöt évig tartó kommunista vészkorszak hazánkban, hatalmas áldozatokat követelve nemzetünktől.
1956-ban a magyar nemzet, megelégelve az ellene folytatott méltatlan és kegyetlenül gyilkos Péter gáboros bosszúhadjáratot, felkelt és visszaütött. Megpróbálja lerázni az elnyomó kommunista hazaárulók siserehadát, ezért szembefordult az uralmukat biztosító vörös hadsereggel.
Harcával, bátorságával a világ csodálatát ugyan kivívta, a Szovjetuniót elindította az 1990-es megsemmisüléséhez vezető útján, de a nemzetünk megsemmisítésére törekvő háttérhatalom ártó erejét megszüntetni nem sajnos nem volt képes.
A kommunizmus 1990-ben formailag ugyan megszűnt létezni, de ne hagyjuk megtéveszteni magunkat: a gyilkos rendszer egykori működtetői, haszonélvezői, utódai most is itt vannak közöttünk, csak jelmezt váltottak. Ma balliberálisnak hívják őket.
Mára ártó tudományuk kifinomultabbá vált, és sokkal hatékonyabb lett, mint az átkosban volt.
Ne feledjük: a kommunizmus - vagy leánykori nevén szocializmus - annak nemzeti vagy nemzetközi változata, és napjaink liberalizmusa - mind-mind ártó szándékú nemzetellenes törekvéseket elfedő álnevek csupán és egy helyről, egy erőből fakadnak.
Hajtsunk fejet az áldozatok sokasága előtt, és utána emelt fővel folytassuk harcunkat mai ellenségeinkkel, mert ezt várják tőlünk az ártatlanul megholtak, megkínzottak, meghurcoltak, és a bennünk reménykedők.
Nekünk kell azt a rendszerváltást véghezvinni, amely az újra és újra ellenséget, békétlenséget, kizsákmányolást teremtő erőt felszámolja!
Azt az erőt, amely a nemzet erejét összefogva a világnak 56-hoz hasonlóan példát mutatva és összefogásra ösztönözve harcot indít a gonosz akarata ellen.
A Jobbik felvállalta ennek a harcnak a vezetését.
Ez a harc elkezdődött, amikor ünnepélyesen elhangzott 2010. január 16-án :
„ Én a Jobbik országgyűlési képviselőjelöltje a Szent Koronára esküszöm…”
Murányi Levente
a Jobbik alelnöke
'56-os szabadságharcos veterán
(Barikád.hu)
forrrás: http://barikad.hu/node/47878
A francia forradalomban vált először jól láthatóvá az emberiség erkölcsi hanyatlását elindító erők munkája. Ez a hanyatlás a huszadik század elejére érkezett olyan mélységekbe, hogy megvalósulhatott a kommunizmus.
Nehéz meghatározni, hol van az a pont az időben, ameddig hanyatlásról, majd kommunizmusról beszélhetünk. Azt viszont biztosan tudható, hogy hazánkban az első világháború idején jelentek meg az első fertőző gócai ennek az átkos ideológiának.
A francia forradalmat kitervelő majd lefolytató, a kommunizmust szervező háttérerő szinte mindenhol megjelenik a világon, és majd’ mindenhol megtalálta a maga partnereit.
Ez történt nálunk is.
Károlyi Mihály, a beteges gróf, és a rátelepült nemzetidegen csőcselék patkányai - kihasználva a háborús helyzetet - hazánkra támadtak. Elfoglalták az ország fővárosát, vörös rongyokba öltöztették, szétverték a Magyar Királyság állami struktúráját és hadseregét.
A Lenin-fiúk ölték, rabolták a magyart szerte a hazában, miközben ártó lehetőséget teremtettek Trianon rabló gazembereinek.
Ha nincs Horthy Miklós és derék katonái, talán ma nincs magyar haza.
1945 után nemzetünknek ismét szembesülnie kellett a kommunizmus rémtetteivel. A országgyűlés legnagyobb nemzeti frakciójának vezetőjét, Kovács Bélát 1947. február 25-én letartóztatták. Evvel a gyalázatos tettel és a Vörös Hadsereg hordáinak szuronyaival szétverték a még működő magyar demokráciát.
Kezdetét vette a negyvenöt évig tartó kommunista vészkorszak hazánkban, hatalmas áldozatokat követelve nemzetünktől.
1956-ban a magyar nemzet, megelégelve az ellene folytatott méltatlan és kegyetlenül gyilkos Péter gáboros bosszúhadjáratot, felkelt és visszaütött. Megpróbálja lerázni az elnyomó kommunista hazaárulók siserehadát, ezért szembefordult az uralmukat biztosító vörös hadsereggel.
Harcával, bátorságával a világ csodálatát ugyan kivívta, a Szovjetuniót elindította az 1990-es megsemmisüléséhez vezető útján, de a nemzetünk megsemmisítésére törekvő háttérhatalom ártó erejét megszüntetni nem sajnos nem volt képes.
A kommunizmus 1990-ben formailag ugyan megszűnt létezni, de ne hagyjuk megtéveszteni magunkat: a gyilkos rendszer egykori működtetői, haszonélvezői, utódai most is itt vannak közöttünk, csak jelmezt váltottak. Ma balliberálisnak hívják őket.
Mára ártó tudományuk kifinomultabbá vált, és sokkal hatékonyabb lett, mint az átkosban volt.
Ne feledjük: a kommunizmus - vagy leánykori nevén szocializmus - annak nemzeti vagy nemzetközi változata, és napjaink liberalizmusa - mind-mind ártó szándékú nemzetellenes törekvéseket elfedő álnevek csupán és egy helyről, egy erőből fakadnak.
Hajtsunk fejet az áldozatok sokasága előtt, és utána emelt fővel folytassuk harcunkat mai ellenségeinkkel, mert ezt várják tőlünk az ártatlanul megholtak, megkínzottak, meghurcoltak, és a bennünk reménykedők.
Nekünk kell azt a rendszerváltást véghezvinni, amely az újra és újra ellenséget, békétlenséget, kizsákmányolást teremtő erőt felszámolja!
Azt az erőt, amely a nemzet erejét összefogva a világnak 56-hoz hasonlóan példát mutatva és összefogásra ösztönözve harcot indít a gonosz akarata ellen.
A Jobbik felvállalta ennek a harcnak a vezetését.
Ez a harc elkezdődött, amikor ünnepélyesen elhangzott 2010. január 16-án :
„ Én a Jobbik országgyűlési képviselőjelöltje a Szent Koronára esküszöm…”
Murányi Levente
a Jobbik alelnöke
'56-os szabadságharcos veterán
(Barikád.hu)
forrrás: http://barikad.hu/node/47878
2010.02.26.
A kommunizmus áldozataira emlékeztek Komáromban
A honlap ára 78 500 helyett MOST 0 Ft.
Honlapkészítés ingyen:
Ez a weblapszerkesztő alkalmas
ingyen weboldal,
ingyen honlap készítés...
Honlapkészítés ingyen:
Ez a weblapszerkesztő alkalmas
ingyen weboldal,
ingyen honlap készítés...
Weblap látogatottság számláló:
Mai: 33
Tegnapi: 234
Heti: 589
Havi: 8 816
Össz.: 847 596
Látogatottság növelés
Mai: 33
Tegnapi: 234
Heti: 589
Havi: 8 816
Össz.: 847 596
Látogatottság növelés
Oldal: Február 25. A Kommunizmus Áldozatainak Emléknapja
Magyar Hősök - A Hazáért éltek, haltak - Magyar Hazafiak - © 2008 - 2024 - magyarhosok.hupont.hu
Magyar Hősök - A Hazáért éltek, haltak - Magyar Hazafiak - © 2008 - 2024 - magyarhosok.hupont.hu
Az Új Magyar Gárda Mozgalom Hunyadi Mátyás századának gárdistái, február 24-én megemlékezést tartottak a kommunizmus áldozatainak emléknapja alkalmából Komáromban.
„Vissza kell kapnunk a hazánk feletti irányítás jogát. Magyarországnak nemzeti kormányra, magyar kormányra van szüksége! Hinnünk kell, hogy ez még most, a várhatóan egyre súlyosbodó gazdasági és környezeti válság közepette is lehetséges. De ezért most már nem elég megemlékezéseket tartani. A magyar társadalom egy része ébredezik végre. A kommunizmus sok-sok ártatlan áldozatának emléke bosszúért nem, de igazságos, magyar rendért kiált.
Isten óvja Magyarországot!”
K.E.M., sajtószolgálat.
forrás: http://magyargarda.hu/node/5671
A kommunizmus áldozataira emlékezett a Jobbik és a Magyar Gárda a fővárosban
Magyar Hunor naplója:
http://nemzetiellenallas.ning.com/profiles/blogs/a-kommunizmus-aldozataira
A kommunizmus áldozataira emlékeztek Egerben
Nyolc autóval, kutyával, könnygázzal és gumibotokkal vonult ki a rendőrség a kommunizmus áldozataira való megemlékezésre.
1947. február 25-én jogellenesen letartóztatták és a Szovjetunióba hurcolták Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt főtitkárát, ezért 2001. óta e napon tartják meg a Kommunizmus Áldozatainak Emléknapját.
Ennek kapcsán az Egri Jobbik, az Új Magyar Gárda, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom, valamint a megemlékező polgárok a városi börtön falán található emléktáblánál gyűltek össze, hogy letegyék a kegyelet koszorúit. A megemlékezés - a kampány időszak miatt - bejelentés nélkül, délután 5 órakor vette kezdetét. A Himnusz eléneklése után, Bognár Ignác, az Egri Jobbik vezetője mondott beszédet.
A XX. század legtöbb halottját követelő ideológia volt a kommunizmus – mondta. Hangsúlyozta: visszatértek az 50-es évek!
Szavaiban a méltatlanul elfeledett áldozatokról való megemlékezés fontosságát fejezte ki, s szót emelt a nemrég elfogadott holokauszt tagadását büntető törvény jogellenes mivolta ellen.
Felháborodását fejezte ki annak kapcsán, hogy az egri városvezetés, csak másnap, munkaidőben hajlandó "emlékezni" az áldozatokról.
Bognár Ignác szerint az sem volt véletlen, hogy a rendőrkapitány által indított becsületsértési pert ma, a kommunizmus áldozatainak napján tárgyalták. Bognárt nem jogerősen egy év próbára bocsátották.
A megemlékezés már ekkor sem volt zökkenő mentes, mert a városi forgalom zaja, valamint a plázázó emberek hada folyamatosan megzavarta a megemlékezést. Ráadásul az egri hazafiak számára a már jól ismert kamerás, civil ruhás rendőrök is megjelentek.
Bognár Ignác beszédét követően a megemlékezők nevében Ferenczi Henrik - az Új Magyar Gárda egri kapitánya - akasztotta fel a kegyelet koszorúját. Ezt követően az emberek a rendőrség épületénél található emléktáblához indultak. A méltóságteljes gyertyás menetet a Bazilika mögött váratlanul a rendőrség állította meg és vette körül. A 8 autóval, kutyával, gumibottal és könnygázzal kivonuló kb. 30 rendőr a gárdistákat és a civileket külön-külön igazoltatta.
Az intézkedő rendőrök szinte mindenkit igazoltattak, de mikor a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom tagjaira került volna a sor megtorpantak és szó nélkül megálltak. Tettüket a Vármegyés fiatalok külön érdemként, jó kedvvel fogadták.
Kérdésünkre, miszerint miért intézkednek a rendőrök, valamint arra, hogy kitől kérhetünk tájékoztatást ez ügyben, nem kaptunk érdemleges választ senkitől. Később kiderült, hogy mindez azért történt mert a városi rendőrkapitány szerint sokan egy betiltott szervezet formaruháját viselik nyilvános rendezvényen.
Az intézkedés során Ferenczi Henriket kiemelték és felszólították, hogy vegyék le a formaruhát. Végül a hideg miatt a kabát maradhatott, de a sapkát le kellett venniük a gárdistáknak.
A teljesen felesleg és mindenkit megbotránkoztató túlságosan nagymérvű kényszerintézkedést nem csak a rendőrök, hanem a helyi TV tudósítói is rögzítették. Fél óra után, nagy nehezen tovább engedték az emlékezőket. Addigra már egy igen szépszámú kíváncsi tömeg is összegyűlt a helyszínen.
A rendőrséghez érve, a megemlékezők még egy utolsó beszédet hallhattak, miközben újra megjelentek a rendőrök. Újabb intézkedésre nem került sor, így a mécseseket nyugodtan rakhatták le az egybegyűltek.
A rendőrség előtt elhangzott: pénteken kormánypárti politikusok is koszorúznak majd az emléktáblánál, legyenek ott minél többen, hogy ezt megakadályozzák.
A felhívás után a Szózat közös eléneklése következett miközben a legtöbb rendőr erre tekintet nélkül telefonált, beszélgetett és járkált. A rendezvényt a gárdisták Szebb Jövőt! köszöntése zárta, ami után mindenki nyugodtan távozott.
(Hindy Iván - Szent Korona Rádió)
forrás: http://szentkoronaradio.com/belfold/2010_02_25_a-kommunizmus-aldozataira-emlekeztek-egerben-ha-lehet-cimlapra
A kommunizmus áldozataira emlékeznek a kistarcsai volt internálótábornál
Megemlékezés és koszorúzás a Jobbik szervezésében dr. Varga Tiborral, Dénes Jánossal és Bertha Szilviával.
Az internálótábor külső falaMegemlékezés és koszorúzás a Jobbik szervezésében dr. Varga Tiborral, Dénes Jánossal és Bertha Szilviával. Koszorúz a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom is.
A Jobbik kistarcsai szervezete a kommunizmus áldozatainak emléknapja alkalmából megemlékezéssel egybekötött koszorúzást tart Február 27-én 15 órától a csigaház előtti, volt internálótábor emléktáblájánál, melyre szeretettel várja minden megemlékezni kívánó honfitársunkat.
A rendezvényen felszólal:
Berha Szilvia, a Pest megye 4.vk. Jobbik Magyarországért Mozgalom országgyűlési képviselő jelöltje
Dénes János, '56-os szabadságharcos, a tábor kényszerlakója
Dr. Varga Tibor, jogtörténész
A megemlékezésen koszorút helyez el a Jobbik kistarcsai alapszervezete és a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom budapesti tagszervezete.
Mint ismeretes, az 1939-ben létesült intézményt először a német megszállás után, majd a szovjet megszállás után használták internálótáborként, ahol rengeteg politikai fogoly életét vesztette, vagy vitték tovább Recskre. Számos pap, lelkész is raboskodott a falak között, köztük Meszlényi Zoltán is, aki a táborban hunyt el és tavaly avattak boldoggá.
(kistarcsa.jobbik.hu - Szent Korona Rádió)
forrás: http://szentkoronaradio.com/belfold/2010_02_23_a-kommunizmus-aldozataira-emlekeznek-a-kistarcsai-volt-internalotabornal